Moonlight | 1.rész

Mint egy rossz, véget nem érő álom. Úgy pörögtek az események körülöttem. Ahogy kábán vonszolni kezdtek, egyre tisztább lett mi is történik. Néha-néha még homályosan láttam a sokktól, mindenem remegett, görcsölt. De annyira tisztán gondolkodni hogy tudjam a pánik csak rontana, már így is borzalmasnak tűnő helyzetemen, így hagytam hogy támadóim magukkal vigyenek a sötétség birodalmába.

Mérföldekre lehettünk már amikor erőt vettem magamon hogy felmérjem merre is járhattunk. Egy korom sötét erdőben találtam magam. Majd az a feltehetőleg férfi személy az izmos vállai alapján aki a hátán cipelt, hirtelen fogott és ledobott egy fa tövébe mint valami rongybabát.

-Hééé! Tudod van fájdalomérzetem meg csontjaim is.

-És az engem hol érdekel?- mordult rám idegesen egy agyon tetovált srác. Kidolgozott izmait nonfiguratív minta díszítette. Mordultam egyet és felhúztam magam a földről, de csupán felülni sikerült hiszen még mindig elég gyenge voltam. Forogni kezdett a világ körülöttem.

Újra erős kéz szorítását éreztem a bokámon, majd megrántotta és hanyatt vágódtam az avarban. Húzni kezdett a földön.

-Hééé! Eressz el!- kapálóztam esetlenül, mit sem javítva helyzetemen. Legalább 10 kerek perce húzhatott azonban egy vastag kötelet erősített a lábamra majd azzal kezdte folytatni az előző műveletet.

Körülbelül már majdnem aludtam mikor megállt, köszönt valakinek, majd talpon rúgott hogy felébredjek.

-Megérkeztünk nagyságos asszony. Parancsol egy kis bort vagy gyümölcsöt talán?- flegmázott jókedvűen.

-Nekem már az is maga lenne a paradicsom ha befogná a pofáját.- vágtam vissza és felültem.

Egy aprónak tűnő faluban álltunk meg ami teljesen elhagyatottnak tűnt. -Gyere utánam.- vetette oda mikor elengedett és teljes nyugodtsággal az arcán elindult a főtér felé. Követtem.

Nem tudtam mást tenni. Innen újból felgyorsultak az események.

Két ugyan úgy tetovált hosszú hajú lány kik kedvesek voltak velem és közvetlenek. Nem úgy mint ez a faragatlan tuskó.

Egy középkorú ámbár ősz férfi elé vezettek hol a srác is ott tartózkodott.

-Akira a te feladatod lesz hogy őrizd a lányt. És hogy feladatodat biztosan elvégezd...- kezünket egy egészen hosszú láncos bilincsel összekötötték.

-Nem elég hogy velem hozattátok el ezt az elkényeztetett csitrit, még bébicsőszt is játszak?

-Te nyomorult...- morogtam alig hallhatóan.

-Hogy mondtad?- erőltetett mosoly futott végig az arcán.

Én ezt nem értem. Eddig olyan vidáman kötött belém, most pedig... Úr isten.. Tele van szomorúsággal.

-Valami baj van?- böktem meg finoman a könyökömmel miután eltudtunk jönni a főtér zajos környezetéből.

-Közöd?- újra bunkón és egyhangúan beszélt velem ahogy először.

-Mondjuk csak annyi hogy egy jó darabig úgy nézem élvezned kell a társaságomat- A bilincsünkre pillantottam. Halovány mosoly jelent meg, addig érzelemmentes arcán.

-Szóval érdekel hogy mi van velem? Érdekes. Hiszen végig húztalak idáig.

-Nem vagyok haragtartó típus olyanokkal szemben... akikkel szimpatizálok.- Elharaptam a mondat végét.

Tekintetét rám emelte majd viszonozta az előtte tett bökésemet.

-Ne foglalkozz velem. Teljesen lényegtelen.

Végre alkalmam nyílt végigmérni. Holló fekete hajának rakoncátlan tincsei finoman, sebes ámbár gyönyörű arcába hullottak. Az egyik szeme világos hamuszürke volt, a másik pedig élénk smaragd zöld. Bőre hó fehér, min szinte világítottak a fekete tetoválások. Olyan voltam mellette mint egy rút kiskacsa.

-Mit bámulsz annyira?Van... valami az arcomon?- kapott az említett testrészéhez.

-Nem. Nincs semmi az arcodon.- nevettem el magam.

-Szemét vagy. Akkor miért néztél annyira?

-Akit először látsz, nem nézel végig rajta?

-Hát... de. És? Tetszett amit látsz?- felvonta az egyik szemöldökét.

-Hagyjál...

-Így vicces éjszakának nézünk elébe.- emelte fel bilincses kezét.

-Ebben az egy dologban egyet kell értenem veled...

(Folytatása következik...)